"A múltnak nincs hatalma felettem"

"A probléma" ritkán a valóságos probléma

Jött hozzám egyszer egy lány, aki teljesen el volt keseredve mert nem tetszett saját magának. Csúnyának látta a külsejét. Főleg a fogai miatt. Több fogorvosnál járt mert egyikkel sem volt maradéktalanul elégedett. Plasztikáztatta az orrát, de szerinte az sem sikerült jól. Az orvosok nem tehettek mást, csúnyává "varázsolták", amilyennek képzelte magát. Mindenáron hibát keresett magán, és ennek a külseje esett áldozatul.

A súlytöbblet ugyancsak jó példa arra, miként ölünk bele sok energiát egy álprobléma orvoslásába. Az emberek éveken át küzdenek fölös kilókkal eredménytelenül. Köztük én is. Azt hiszik ha nem lennének kövérek, gondjaik sem lennének. Pedig a többletsúly csak egy mélyebb ok kivetülése. Ez rendszerint félelem és biztonságvágy. Amikor félünk, elveszítjük külső vagy "belső" biztonságunkat, ez ellen sokan úgy védekezünk, hogy magunkra szedünk néhány kilót mintegy páncélt növesztünk magunk  köré. Azzal, hogy korholjuk magunkat a kövérségünk miatt, ezért nagy-nagy bűntudattal nyelünk le minden egyes falatot, pedig tudjuk, hogy most ezt már tényleg nem kellett volna. És ha hízunk egy kicsit, folyton a mérleghez rohangálunk, amivel csak a drága időnket vesztegetjük. :-)

20 év múlva is ugyan ott leszünk, és csak azért mert a valódi problémához hozzá sem nyúltunk. Össz-visz annyit értünk el: még szerencsétlenebbé tettük magunkat. És ilyenkor mit is lehet tenni? belemenekülünk az evésbe, hízásba.

Sokszor én is és még jó néhány barátnő, családtag ment át ezeken a dolgokon, és most én is csak azt tudom mondani amit anno nekem  tanácsoltak, hogy ne méregessem magam naponta és ne kontrolláljam az étrendem, hogy mindent vadul számolok és mérek. A fogyókúrát mind addig szüneteltessük amíg a szellemünk nem diétázott eléggé, vagyis tegyük félre a negatív gondolatainkat, és a tényleges problémánkat oldjuk meg első körben. Amíg nem teszünk magunkban, magunkkal rendet, kár az önsanyargatásba bele fogni. ÖnÁmítás az egész. Hiszen test-lélek-szellem kell, hogy összhangban működjön. Lehet csinálni elvetemült módon is a fogyókúrát de így nem biztos, hogy az illető valaha is elégedett lesz önmagával, már csak azért sem mert lelkileg nincs rendben és akár mennyit lefogy és jár napi szinten edzeni, sosem lesz magával kibékülve. Ha belenéz a tükörbe mindig azt kérdezi magától, hogyan lehetnék még jobban elégedett magammal, mit kellene tennem, hogy tetszek magamnak????

Persze erre azt felelik, hogy azért nem szeretik magukat, mert olyan kövérek, vagy egy kliensem úgy fogalmazott: "széle-hossza egy" Én rámutattam arra, hogy Ő azért kövér mert nem szereti magát. Attól a perctől fogva, hogy szeretjük és becsüljük magunkat, elképesztő, ahogy a fölös kilók tűnnek el rólunk. Volt már olyan, hogy egy kliens nem vette jó néven, mikor azt mondtam neki, hogy milyen egyszerűen megváltozhatna élete. Úgy érezte nem vagyok elég együtt érző. Ne és nekem az a dolgom, hogy rávilágítsam a rosszra is és ne csak azt hallja amit szeretne. Azt mondta nekem, hogy Ő azért jött ide, hogy egy bizonyos dologról beszéljen velem, és nem azért, hogy megtanulja szeretni önmagát. Ebből teljesen egyértelmű volt, hogy az öngyűlölet megkeserítette az életét és ezért nem ment neki a munkája. És amíg lebecsülte magát, nem is érhetett el sikereket. Akkor nem hitt nekem és nem fogadta meg a tanácsaimat, segítségemet. Sírva ment el tőlem. Jó néhány hónap elteltével jött hozzám megint ugyanazzal a gondjával és még egy csomó másikkal is. Van, aki még nem áll készen, és ezt nem rosszból mondom. Egyszer megváltozunk akkor, ott és úgy, miként az számunkra kijelöltek. Nekem 30 éves koromig eszembe sem jutott, hogy megváltozzak.

 Írta: Major-Dóka Anikó spirituális, holisztikus életviteli tanácsadó, terapeuta